'..ne mondd.
csak tedd meg.
én élvezni akarom.
ne mondd hogy szeretsz.
én érezni akarom.'

'..lehet hogy alszom már.lehet a gyertya égett el.
ha majd üvöltök álmomban kérlek hogy ébressz fel.
temet a múltam.látom a jövőm.látom a gyermekkorom.
hogy még nincsenek problémák.mert amíg apám kezét fogom
hogy nem számít a külső.hogy még hiszek a csodákban.
összeomlott egy világ bennem.egymagam ülök a szobában.
csalódtam benned élet.máshogy képzeltem el.
amikor kellett volna hát miért nem keltem fel?
nem hiszek a sorsban.biztos csak egy véletlen.
hogyha már nem szeretnék élni akkor a késem életlen.
azt mondják fakók az emlékek akkor én miért látok tisztán?
mond én miért töröm magam egy régen kivágott cisztán?
hogy végre ébredj fel ha nincsenek segítő kezek.
sokszor nincsenek válaszok sokszor csak kérdezek.'

ez képtelenség...hogy minden passzoljon.de belevetem magam a jóba.igen.had szóljon.';)

ez képtelenség...hogy minden passzoljon.de belevetem magam a jóba.igen.had szóljon.';)

'..ítélet helyett.én nemzedékemért csak annyit kérhetek:hogy szeressétek a gyerekeket!'

'..persze kértünk segítséget.és mit kaptunk?nagy semmit!
a külvárosi kölykökre mind azt mondják hogy senkik.
pedig ők terveznek házakat.építenek utat.
csak egy kéz kéne nekik.amelyik helyes irányt mutat.
ők elhiszik ha bűnöznek.az utcán mind felnőnek.
most még csak szúrnak de mi lesz hogyha lőnek?!'

'..tudom nem azt várod tőlem hogy én csak a rosszat mondjam.
és nehéz elfogadni azt ami az utcán most van.
és tudom sokkal könnyebb ha elfordítjuk a fejünk.
de akkor mi lesz velünk?!
ha azok ellen megyünk...akik még fontosak nekünk.
hisz ellenük nem nyerünk,
nekünk sem hitték el azt.hogy van belül egy szívünk.'