'..nem tudom meddig ültünk ott mozdulatlanul.talán órákig. végül a pulzusom lenyugodott. de Edward nem moccant. szótlanul tartott a karjában. tudtam hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész.és akkor az én életemnek vége.olyan gyorsan hogy talán észre sem veszem.és mégsem féltem.semmi másra nem tudtam gondolni.csak arra hogy átölel.' [twilight]*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése