'..ülök a buszomon és Rád gondolok kincsem.
kinézek az ablakon és ugyanezt érzem.
becsukom, a szemem.a Te képedet látom.
újra karjaimba zárom.már nagyon várom.
hogy eljön majd a pillanat.az ágyamba fekszel.
nézem ahogy alszol. és minden egyes perccel
közelebb a biztonság.tudom hogy mit érzel.
majd elválaszt az élet.és könnyes szemmel nézel.
korhű képeket a fájdalom elénk állított.
majd előtűnik barát. kire rájössz hogy csak áhított.
és mi van veled ilyenkor?mondd szobád mélyén búsan...
mikor nem látod a jót.mert te azt hiszed hogy csak rossz van.
én mondtam előre hogy sok lesz majd a fájdalom.
hogy mindig hallgass figyelmesen.érezd súlyát szavakon.
csak nyitott szemmel látod.hogy jóra nem vezethet vakon.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése