'..fogalmad sincs mit éltem át.éveken keresztül... mégse minden napom.minden percem azzal telik el.hogy az ereimet vagdossam mindig mélyebbre 1 centivel.végigrángattak a földön.a táskám mélyen a kukában. ...de beálltam a tükörbe.aztán szembe néztem magammal.ökölbe szorult két kezem.tele voltam haraggal.de a fájdalmaim ellenére minden reggel oda álltam.csak 1 kitaszított voltam.akit nem szeretett senki.de mindig fel kell állni.ez segített tovább menni.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése